Bizánc

Herczeg Ferenc Bizánc című, nagy eszmények és nagy érzelmek mentén építkező drámáját Selmeczi György a népoperai célkitűzéseket szem előtt tartva dolgozza föl operájában.
Ünnep a palotában és ostrom utáni halálhörgés, árulók és spekulánsok, idegen zsoldosok, békeajánlat helyett kegyelem, hazaárulás vagy életben maradás, pompa után vágyódó cselszövő császárnő és becsületes, de gyenge kezű császár – a magyar történelemből jól ismert toposzok, a cselekmény mégis Bizáncban zajlik egyetlen nap alatt 1453 májusában. Az opera a Kelet-Római Birodalom utolsó napját jeleníti meg. Konstantin császár nyugati keresztény zsoldosok segítségével igyekszik megállítani a török hódítókat, ám a túlerő és saját udvara cselszövői miatt elbukik. Birodalma széthullik, Bizáncot pedig elfoglalja az oszmán túlerő.
A Bizánc bemutatása nagy vállalkozás. A sokszereplős, nagy kórust, nagy zenekart foglalkoztató alkotás jelentékeny kihívást jelent az énekművészek, a színpadi alkotók és a zenei vezetés számára egyaránt.
Bizánc történelmi sorsa tanulságos példatára az európai történetnek. Úgy érezhetjük, elérkezett az ideje, hogy levonjuk a konzekvenciákat.