Verdi: Aida

Giuseppe Verdi

Aida

Opera négy felvonásban

Szövegét Auguste Mariette története alapján Antonio Ghislanzoni írta

Egyiptom királya - Szilágyi János, Molnár Zoltán
Amneris, a lánya - Veress Orsolya, Liza Kadelnik
Aida, rabnő, Amonasro etióp király lánya - Egyed Apollónia, Barabás Zsuzsa, Kele Brigitta
Radames, egyiptomi fővezér - Pataki Adorján, Hector Lopez Mendoza
Ramphis, főpap - Alin Anca, Corneliu Huțanu
Amonasro, Etiópia királya - Balla Sándor, Nagy Zoltán
Főpapnő - Covacinschi Yolanda
Hírnök - Bardon Tony

Látványterv - Gothár Péter
Jelmeztervező - Ledenják Andrea
Szcenika - Venczel Attila
Hangversenymester - Barabás Sándor, Ferenczi Endre
Karigazgató - Kulcsár Szabolcs
Koreográfus - Jakab Melinda
Korrepetitor - Incze G. Katalin, Horváth Zoltán, Nagy Gergő
Ügyelő - Venczel Péter
Rendezőasszisztens - Jancsó Hajnal
Rendező - Selmeczi György
Vezényel - Horváth József


Cselekmény:

I. felvonás
Ramfis, a főpap tudomására hozza Radamesnek, hogy az etióp sereg fegyverrel tört Egyiptomra. Isis istenasszony már ki is jelölte a hadvezért, kinek vezetésével az egyiptomi sereg széthúzza majd az etiópok hadát.
A főpap ezután a királyhoz siet jelenteni az istennő döntését. Radames magára marad. A vezéri kardról álmodozik: ,,Volnék csak én e harcos!” Majd szerelmére, Amneris királyleány rabszolganőjére, Aidára gondol.
Amneris, a királylány, aki szerelmes Radamesbe, megsejti, hogy vetélytársnője nem más – mint Aida, a rabszolgalány.
A király érkezik főembereivel, papjai és palotatisztjei élén. Az ő jelenlétükben fogadja a hírnöküket, aki jelenti, hogy az etiópok megtámadták az országot. A fáraó közli Radames-szel, hogy Isis őt jelölte ki az egyptiomi seregek vezéréül. A nép győzelmet kíván a hősnek és pusztulást az ellenséges seregeknek, amelynek élén maga a félelmetes etióp király, Amonasro áll.
A király elvonul kíséretével és Aida magára marad. Senki sem tudja róla, hogy ő Amonasrónak, az etióp királynak lánya. Aida küzd önmagával: Radames győzelméért imádkozzon, vagy atyjáért, Amonasróért?
Papok és és papnők imádkoznak Ftah-hoz és áldását kérik a vezéri fegyverre.
Radames átveszi a főpaptól a megszentelt kardot.

II. felvonás
A királyleány meg akar bizonyosodni: vajon Aida valóban szereti-e Radamest? Tőrbe csalja a hírrel, hogy az ifjú hadvezér elesett a harcok során. A lány kétségbeesése, majd kitörő öröme, mikor megtudja, hogy Radames halála koholt hír volt csupán, elárulja a rableány titkát – szereti a fővezért.
A féltékeny, bosszúszomjas királylány megfenyegeti Aidát, majd győzelme biztos tudatában gőgös szavakkal alázza meg.
A győztesen hazatérő Radamest és seregét ujjongó tömeg várja. Bevonul a fáraó, Amneris, a főpap és az ország főemberei, papjai. A rabszolgalányok között ott várakozik Aida is.
A fáraó hálatelt szívvel mondja:

Most kívánj tőlem győzelmi díjat,
Teljesítem vágyad, ha bármit kérsz.
Ez így lesz, különben vesszen trónom,
És sújtson Isten.

Radames, mielőtt felelne az uralkodónak, engedelmet kér, hogy foglyait bemutassa.
A fogságba esett etiópok között Aida rémülten ismeri fel atyját – Amonasro királyt. Nem tud parancsolni szívének: hozzárohan s átöleli. Az etióp királynak eddig sikerült titokban tartani kilétét – az egyiptomiak azt hitték, egyszerű tiszt csupán. Királyi rangját most sem akarja leleplezni. Lányát hallgatásra inti és a fáraóhoz fordul: ,,Az etiópt sereg vezére, a rettegett Amonasro a csatatéren lelte halálát.”
A foglyok kegyelemért könyörögnek, de Ramfis kemény hangja túlszárnyalja szavukat. A fáraót köti adott szava: Radames minden kívánságát teljesíti. De a főpap nem adja fel a harcot: azt tanácsolja az uralkodónak, hogy Aidát és atyját tartsa vissza túszként. Életükkel felelnek a békéért.
A fáraó elfogadja Ramfis tanácsát, majd kihirdeti: lányát Radameshez adja nőül, így hát a trón egykor majd a győztes hősre és Amnerisre száll. Ez a frigy legyen a biztonság s a béke záloga.

III. felvonás
A parton bárka köt ki, Amneris és Ramfis száll ki belőle. A királylány és a főpap Isis templomába mennek, imádsággal készülnek a mennyegzőre.
Alig lépnek be a templomba, Aida jelenik meg, aki Radames hívására jött ide. Az ifjú hadvezér még nincs itt. A reá várakozó Aidát Amonasro lepi meg és azt követeli leányától, hogy csalja ki Radamesből a titkot: merre vonul majd az ismét Etiópia ellen készülő egyiptomi sereg s hol marad védtelen a fáraó birodalma. Aida rémülten tagadja meg apja parancsát, de Amonasro azzal vádolja, hogy tulajdon népét árulja el. Az etióp király felidézi a holtakat – a leöldösött gyermekek, kipusztított falvak, kardélre hányt asszonyok véres árnyait. A lány még mindig nemet mond. Amonastro átkozódva taszítja el magától gyermekét.
Az apai átok megtöri Aidát.
Megérkezik az egyiptomi vezér. Megvallja, hogy hiába a királyi kegy, a trón – nem tudja, nem akarja feledni Aidát. Most újra háborúba indul, s ha győztesen visszatér, bevallja titkát a fáraónak, bevallja, hogy nem a királyleányt, hanem az etióp rabszolgalányt szereti. Aida nem bízik a tervben: fél Amneris boszújától. Nem lát más kiutat – szökniük kell. A távoli etióp föld majd otthont, biztonságot és hazát ad Radamesnek is cserébe az elveszett hazáért.
De ő nem tudja rászánni magát a végzetes lépésre. Ezernyi szál köti a hazájához: az otthon emléke, népe, melyért győzedelmesen harcolt.
Aida a boldog jövőt, szép békés életüket festi szerelmese elé. De ezt a boldogságot csak akkor találhatják meg, ha elhagyják Egyiptom földjét. Radames szívében tragikus harcot vív a szerelem meg a népe iránti hűség. A szerelem erősebb, az ifjú hadvezér elfogadja Aida tervét.
Aida megkérdi Radamest: - Merre meneküljünk? Melyik a szabad út, amelyet még nem álltak el az egyiptomi seregek?
Az egyiptomi sereg a Napata völgyén keresztül vonul majd az etiópok ellen, ez az út azonban még tekljesen őrizetlen – mondja Radames, s szavaira a rejtőzködő Amonasro is fellép. Felfedi igazi kilétét. Hazát és biztonságot ajánl fel a megrendült fővezérnek.
E pillanatban lép ki Isis templomából Amneris és a főpap. A királyleány felsikolt:
– Áruló! Amonasro tört ránt, Amnerisre ront, de Radames útját állja.
Az etióp király és leánya elmenekülnek. Radames azonban marad: önként adja át kardját Ramfisnak.

IV. felvonás
Amneris elővezetteti a börtönből Radamest. Szereti, meg akarja menteni. Csak arra kéri, hogy védje magát a bírák előtt. De ő még erre sem hajlandó: céltalanná vált az élete. Inkább meghal, semhhogy Aida nélkül éljen. Midőn megtudja a királylánytól, hogy a menekülés során csak Amonasro pusztult el, de Aida életben maradt és sikerült eltűnnie üldözői elől, elhatározása még szilárdabb lesz.
Az őrök elvezetik Radamest.
A papok felvonulnak az ítélkezéshez. Amneris iszonyodva hallgatja szavukat a mélyből: ,,Radames, mentsd magad!”
De Radames hallgat és már el is hangzik a ítélet: az árulót élve sziklasírba temetik!
A bírákat Amneris a fájdalom önkívületében megátkozza. A templom sziklasírjába élve befalazzák a hazaáruló Radamest.
Odafenn a halotti ima komor szavai hangzanak. A mélyben Radames várja halállát és szerelmesére gonol, aki szabad már és messze jár. Aida azonban belopózott a sziklabörtönbe, hogy együtt haljanak meg.
Amneris a templomban Radames börtönének zárókövére roskad.
Lent a két szerelmes egymást átölelve búcsúzik az élettől.