Puskiniana, avagy öt vázlat a szenvedélyről

Operafantázia két részben Puskin, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Dargomizsszkij és Rahmanyinov műveiből

(2005, a Kolozsvári Magyar Operával)

Operafantázia két részben Puskin, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Dargomizsszkij és Rahmanyinov műveiből

(2005, a Kolozsvári Magyar Operával)


hommage à Anatolij Vasziljev

Előadók

Herczenik Anna
Hirtling István
Kóbor Tamás
Kolonits Klára
Réti Attila

Közreműködik: Ionel Pantea (basszus)

Budafoki Dohnányi Ernő Ifjúsági Szimfonikus Zenekar
Művészeti vezető: Hollerung Gábor

Dramaturg: Selmeczi János
Díszlet: Venczel Attila
Jelmez: Tordai Hajnal
Koreográfus: Kozma Attila
Fények: Simon László
Munkatárs: Kováts Andrea

rendezte és vezényel:
Selmeczi György

Háttér


Mottó: "Nézd, Puskin operát játszik!"
Ma már Puskin is a nagy ismeretlenek közé tartozik. Pedig művészete csak a legnagyobbakéval vethető össze. Élete és munkássága eggyé vált, s termékenyítőleg hatott annak a láthatatlan szálakból szőtt határnak a megszüntetésére, mely az orosz szellemet a Nyugatétól elválasztotta. Az orosz zene zseniális mesterei pedig mintha arra szövetkeztek volna, hogy az egyetemes irodalomnak ezt a "rettenetes gyermekét" (s egyben "tékozló fiát") eljutassák az európai közönség szívébe.

Ez az előadás a szenvedély természetrajzát kutatja; kétségkívül a magányos, a szerelmes, a hataloméhes férfi szenvedélyeit ütközteti a magánnyal, nővel, hatalommal. De nyilvánvaló, hogy a végső szenvedély a keresés, a kutatás éltető és emésztő szenvedélye. Puskinnak szinte minden írásából árad ez a szenvedély, s legtöbbször játékba, elegáns humorba oldódik. Ez pedig döntő érv színház és zene számára egyaránt.